Az egész úgy kezdődött, hogy valamikor márciusban, egy szegedi Edda-bulin azt mondta a zenekar koncertmanagere, hogy idén lesz még egy Edda-koncert Szegeden, méghozzá a SZIN-en. Azt hiszem akkor, és ott határoztam el, hogy ott leszek idén a SZIN-en, ami pedig így is lett!

23-án, kedden elindultunk tehát Szeged hírös városba beköltözni. Mivel aznap nem voltak még koncertek, ezért a parkolóban múlattuk az időt, ott volt a legnagyobb buli aznap, na.

Az első napi koncertek közül a programfüzetet átnézve nem találtam fogamra valót, viszont egy kis unszolásra bementünk Korai öröm koncertre, ahol megtudtam, hogy az jó vala. Aznap még benéztem a Paddy and the rats nevű zenekar koncertjére, akik baromi jó hangulatot csináltak az ír-skót kocsmazene punk alapokra való fektetésével. Végig is kiabáltuk velük a Drunken sailor-t! Meg kell még említenem, hogy milyen jókat röhögtünk aznap Beliczai Balázs stand up-ján, illetve hogy mekkora élmény volt Ferenczi Gyurit élőben látni, és hallani herflizni, illetve hegedülni(!).

A fesztiválon minden nap a Borudvaron délután 2-től 4-ig rocktörténeti előadást tartott Pleskonics "Plesi" András, aki hozott rengeteg, a délutáni borozgatás és fröccsözgetés hangulatához illó nótát.

A második napon már akadtak olyan zenekarok, amik felkeltették az érdeklődésünket, ott volt mindjárt a Fiction Stop, akik ugyebár a lemezbemutató bulin játszottak előttünk. Miután tőlük megtudtuk, hogy a nők a mámorba úszni járnak, elidndultunk a Wisdom zenekar koncertjére, ahol már az első dal alatt megalakítottam az első sort (mint ahogy a képen is látszik), de azért utána csatlakoztak hozzám többen, hogy meghallgassuk a zenekar power-speed metal dalait, na meg persze Galambos Zsolt gitárszólóit . A Wisdom után az egyik nagyszínpadon lépett fel Leander és zenekara, vagy a Leander zenekar, ebben nem vagyok biztos... Színvonalas produkció, nyitás a Viharom tavaszom című dallal, súlyos metal darabok, de a programban helyett kapott egy Lady Gaga feldolgozás is, hogy volt-e létjogosultsága, ezt mindenki maga döntse el. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy a gitáros, Vörös Attila gitársound-jára a legmegfelelőbb jelsző talán a brutális! Aznap még a Watch my dying, és a Nevergreen is adta az ívet, viszont ezeken a koncerteken nem voltam annyit jelen, hogy véleményt tudjak mondani. Megnéztük még aznap az Amerikából érkező Wheatus produkcióját, ami abból állt, hogy egy nőhangú csávó játszott torzított akusztikus gitáron (!), a közönség pedig várta a Teenage dirtbag című dalukat, ami valamikor réges-régen valamelyik könnyed tini vígjátékban hangzott el, igazából a koncert és a zene is pontosan ugyanolyan langymeleg volt, mint az a film, ahol felcsendült eme remek. De becsüljük meg, nyugatról jöttek, meghát megértem én, hogy elég nehéz lehet leakasztani a szögről egy nagy külföldi zenekart, amikor a rendezvény előtt kb egy héttel a Simple Plan lemondja a bulit.

A harmadik napot gyakorlatilag végig a SZIN Színpad (lsd: legfelső kép) előtt töltöttük az Eddás barátaimmal, az ott fellépők közül az első a Zanzibar zenekar volt, akik hozták a formájukat, bár nekem hiányzott a nemrégen kilépett gitáros, kicsit vérszegény volt így a történet. Őket követte a Nagy Feró vezette, híres/hírhedt Beatrice, akik nagy bánatunkra egy totál hakni produkciót raktak elénk évekkel ezelőtti poénokkal, és nagyrészt a közönség által ismeretlen új dalokkal, amikben még torzított gitár sem nagyon volt, sőt volt egy, ahol Feró szaxofont ragadott. Nagy meglepetésemre csak 4-en voltak a színpadon, Vedres Joe meg sehol. Utánanéztem, Joe 2010. elejétől nem tagja a zenekarnak, gondolom mondanom sem kell, hogy emiatt vérszegényebb volt a dolog a Zanzibárnál is. A sok "Nagyvárosifarkaaaas"-t kiabáló ebmer ellenére csak két valamire való dalt kaptunk, volt egy Ronda lány, meg a XX. század, egy gitárral ugyebár. Feróra a legjobb szó, hogy csinos volt, ing, babos nyakkendő, szinte mehetne a tévébe celebkedni. Jah, megy is...

A 'Rice után a színpadra lépett a mostanában felkapott Subscribe, akik hozták a formájukat, ha nézed őket, elszédülsz! Bálint szokás szerint őrült volt, megcsinálta a show-t, de mindezek ellenére nem lettem rajongó, sőt számunkra a koncert legnagyobb élménye az volt, amikor megjelent a színfalak mögött Gömöry Zsolti, akivel örömünkben össze is ördögvilláztunk, majd nem sokkal később Alapi Steve is fel-feltűnt!

Persze nem volt meglepő az ő jelenlétük, mivel a Subi után bizony-bizony a színpadra az Edda-művek lépett, nem is szarakodtak sokat, gyorsan átpakolták a cuccokat, Show must go on, Intro, és belecsaptak a közepébe egy Nincs visszaút - Győzni fogunk párossal. Mivel most a szokásos kettő helyett csak másfél órányi idejük volt, ezért kénytelenek voltak kihagyni pár nótát. Valószínűleg olyanokat hagytak ki, amiket szívesebben hallgattam volna az agyonjátszott "Csak bírd ki", vagy "A kör" helyett, dehát ugyebár nem mindenki fordul meg évente 4-5 Edda-bulin, így A kör érthető módon elengedhetetlen, én sem venném jó néven, ha mondjuk elmennék Metallica-ra, és nem lenne az Enter sandman, vagy a One. A programban azért felhangzott az általam nagyon kedvelt Szellemvilág, meg Elérlek egyszer is. Előbbit alapvetően a buli végefelé szokták játszani, de mivel a közönség a harmadik vagy negyedik dal után elkezdte énekelni a refrént, így előbbre került a Szellemvilág mondván, hogy "ők a közönség, ők irányítanak b*zdmeg"! Király volt látni Alapi Mester arcán azt az örömet, amit ez okozott neki!  Összességében a program rövidsége ellenére egy baromi jó koncertet adott a zenekar a többezres aktív, és lelkes közönségnek, mindenki hozta a szokásos legjobb formáját, Steve megintcsak veszettül gitározott, mi pedig másnapra a Délvilág címlapján találtuk magunkat, ahogy figyeljük az előttünk lévő kordonon álló Pataky-t! Nagy respect a zenekarnak, az addigi átlagos hajnal 5-ös fekvés helyett aznap már éjfélkor kidőltünk, olyan bulit csinált az EDDA!

Nagy sajnálatunkra már csak "egyetlen nap" volt hátra a fesztiválból, de azért még az is tartogatott érdekességeket, rögtön ott volt a szegedi illetőségű Dystopia zenekar, akik a tűző nap ellenére rendesen odapakolták, mi meg buliztunk egyet például a Frustrated, vagy a Puppets never cry című dalaikra. Programjukban nagy örömünkre helyet kapott még egy Sting dal, az Englishman in new york frappáns, általuk feldolgozott verziója is. A Dystopia koncert után átsétáltunk az egyetlen fedett koncerthelyszínen a színpad előtt, ahol éppen az Anti fitness club büntette az elöl álló 20-30 kiscsajt, belőlük elég volt, mire odaértünk a kijárathoz.

Ekkortájt a Blind myself büntetett szó szerint az egyik nagyszínpadon, habár becsülendő, hogy bele sikerült építeniük az egyik dalba azt, hogy "megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért"! Hogy kicsit lokálpatrióta is legyek, meg kell említenem, hogy a Blind myself a szeptemberben Hódmezővásárhelyen megrendezett Hódstock Fesztiválon lesz az egyik főbanda!

Utánuk az Isten háta mögött csapata csapatta, majd utánuk következett az általan nagyon kedvelt Road zenekar fellépése. Vártam ezt a bulit, és nem is csalódtam, egy igazi tökös Rock 'n Roll banda egy igazi tökös Rock 'n Roll bulit csinált abban az egy órában, amíg a színpadon voltak, és bár sorolhatnám, hogy az elhangzottakon kívül mely dalokat hiányoltam, de ennek ellenére egy frankó produkciót láthattunk, hallhattunk, jól szólt a motyó, a hangmérnök megérdemelte azt a feles pálinkát, amit Máté eljuttatott hozzá a közönség segítségével. Volt természetesen a kimaradhatatlan Nem kell más, illetve a Megint nyár című dal, mely dalnak a címét maga a turné is viselte. Fészbúkon olvastam egy megjegyzést, miszerint mostmár akkor jöhet a Megint ősz turné. Adom! A Road koncerttel számomra gyakorlatilag véget ért a fesztivál, de azért még benéztünk Belgára, és láttuk, hogy azok betegek! Utolsó napon volt még United unplugged koncert is, kicsit sajnálom, hogy az kimaradt, mert Pély barátunk akármennyire olyan amilyen, azt azért nem lehet elvitatni, hogy egy jó zenész, csakúgy mint a vele felépő zenekar tagjai.

Mindent összevetve a SZIN egy baromi jó fesztivál, és annak ellenére, hogy napestig tudnám sorolni, hogy milyen zenekarokat hiányoltam, simán viszi az év bulija címet, azt pedig megfogadtuk, hogy jövőre is megyünk!