Hát hülye címe sikeredett, de ez jött. Tulajdonképpen (szeretem ezt a szót 
) semmi köze sincs az alább leírtakhoz, ha az általam oly nagyra becsült és igen kedvelt öniróniát nem számítjuk. Ez a kis bejegyzés igazából az első és egyben indító része lenne egy felfedező út leírásának, ami nem más mint a csináld magad. 
És, hogy azért mégis csak legyen értelme annak a címnek, remélem, hogy a sorozat nem arról fog majd beszámolni a végén, hogy a szarka nem bírta el a farkát. 
Ha hiszitek, ha nem én is voltam gyerek. Sokat álmodoztam különféle dolgokról, most talán nem is részletezném őket. A lényeg, hogy mint mindenki, én is tervezgettem, hogy majdan amikor majd hihetetlenül nagy leszek ezt és azt fogom csinálni. Felemás lett a végeredmény, hisz akik ismernek azok most velem együtt bólogatnak, hogy még a legnagyobb jóindulattal sem lehet engem nagynak, nem hogy hihetetlenül nagynak nevezni. Azomban a tervekből néhány teljesült. Többek között, hogy egy zenekar tagja lehetek. No de nem erre akartam kitérni. Szóval álmodoztam és ez nem szűnt meg, nem nőttem ki. Mindig is voltak terveim a jövőre nézve, melyek a legtöbb esetben a készítsük el amit elképzeltünk kategóriába tartoztak. Büszkén mondhatom, hogy kevés agyalásom maradt csupán elméleti síkon. Persze a zászló felém lobog, hisz elég komolytalan az az álmodozó aki olyat gondol ki amit biztosan nem tud megvalósítani. 
Csináltam sok mindent már eddig: sámlit, ablakot, komódot, kivehető protézist, porcelánkorona fém alapját, gyűrűt, medált, fülbevalót, nyakláncot és még sok minden mást is, sőt valószínű van olyan is amire már nem is emlékszem. Egy dolog viszont egész idáig kimaradt az életemből, ez pedig egy hangszer elkészítése, mégpedig úgy, hogy használható legyen. Természetesen már próbálkoztam készítésel, elkezdtem egy bodzabokor ágából először tilinkót, majd ahogy rövidült, furulyát készíteni. Összegezve a dolgot, majdnem sikerült, de végül nem fejeztem be. Annyit viszont elértem, hogy sikerült egy kicsit kiidegelnem a körülöttem tétlenkedőket.
Ha egy kicsit visszább tekintek a saját történelmemben, akkor körülbelül egy év távlatára tehető, hogy papírra vetettem egy gitár rajzának skiccét. Majd mondjuk egy héttel később rajzoltam mégegyet és mint aki jól végezte dolgát, elraktam jobb napokra az egészet egy fiókba, mondván, úgy sem lesz belőle semmi. Hát tévedtem...
Úgy két hete elhatározásra jutottam, az ok most nem fontos, csak az okozat. Először megint csak egy fellángolás volt, ami később felerősödött olyannyira, hogy ma este elmondhatom, a tettek mezejére léptem. Első rajzom kétdimenziós vázlatát elkezdtem 3D-s formába "önteni". Első lépésként minden oldalról lerajzoltam egy nagyon pöpec kis progi segítségével a gityót. Nem volt rövid idő, de sikerült és lőn, megszületett a vektorgrafikus rajzocska. :) Ezután következett a faanyag kiválasztása, melyet e hét hétfőn, az az tegnap sikerült megejteni. Így első körben nem részleteznék semmit (milyen fából készül?, honnan szedtem az adatokat?, mi a franc az a vektorgrafikus?, stb.), ha kíváncsiak vagytok rá, később természetesen mindent töredelmesen bevallok. 
Most elégedjetek meg a kezdetekkel. Dömen Begins. 
Ez a szó játék talán már engem is idegesít...
No addig jutottam mielőtt elkanyarodtam az ingoványba, hogy kiválasztottam a faanyagot. Ez volt tegnap. Ma viszont ténylegesen a tettek mezejére léptem, és rögtön a lóval. Az előre elkészített 1:1-es sablon segítségével kivágtam a gitár testét és a nyakat, sőt a nyak tenyér felöli részének lekerekítése közel kész van. Mondjuk, úgy 60-70 %-os a kidolgozottsága és kifejezetten felismerhető. :)
Hát most itt tartok és úgy gondolom, hogy mára ennyi épp elég is. A következő részben, ha akarjátok írok a kicsit unalmasabb részekről is. Például, hogy milyen kutatómunkával járt mire bele mertem kezdeni, meg, hogy mit nézzen meg feltétlenül a neten az aki hasonlóra adná a fejét. És ha a technika is úgy akarja, akkor legközelebb már képeket is fogok társítani a mondókához. :)
Legyen mindannyiótokkal az élő zene!
Kesu